Küldetésünk

Célunk, hogy támogassuk a kollégisták szakmai és tudományos fejlődését, széles látókörű, keresztény gondolkodásának kibontakozását. Olyan programokat kínálunk, amelyek szakmai, lelki és közösségi fejlődésüket egyaránt szolgálják. A közösségi élet szervezését a diákönkormányzat is segíti.

Mit jelent küldetésünk azok számára, akik nap mint nap részesei kollégiumunk életének? Egyik kollégistánk személyes gondolatai szépen tükrözik a választ:

„Ti Krisztus teste vagytok, s egyenként tagjai.” (1Kor 12,27)

Amikor körbe nézünk ebben a kollégiumban, nagyon sokféle embert látunk.

Más városokból érkeztünk.
Más családokból jövünk.
Más szakokat tanulunk.
Más dolgok érdekelnek minket.
Más a személyiségünk, másképp gondolkodunk, és talán még az is különböző, hogy miért éppen ebbe a kollégiumba kerültünk.

Van, aki könnyen barátkozik, és van, aki inkább csendben figyel. Van, aki mindig beszél, és van, aki inkább hallgat.
Van, aki otthon érzi magát közöttünk néhány nap után, és van, akinek ehhez több idő kell. Mégis valami közös bennünk.
Itt vagyunk.

És talán nem véletlenül vagyunk éppen itt, egymás mellett.
Néha olyan, mintha nagyon különböző nyelveket beszélnénk. Nem feltétlenül szó szerint, hanem abban, ahogyan gondolkodunk, érzünk vagy éljük az életünket.
De vajon kell-e mindenben egyformának lennünk ahhoz, hogy közösség legyünk? Talán éppen az a szép bennünk, hogy nem vagyunk egyformák.
És talán van egy nyelv, amelyet akkor is értünk, ha nem ugyanazokkal a szavakkal beszéljük. Ez a hit és a szeretet.

 

„Amint ugyanis a test egy, bár sok tagja van, és a testnek sok tagja, noha sokan vannak, mégis egy test, úgy Krisztus is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk a keresztség által: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok, és mindnyájunkat egy Lélek itatott át. A test ugyanis nem egyetlen tagból áll, hanem sokból.” (1Kor 12,12–14)

 

„Márpedig sok a tag, de a test csak egy. Nem mondhatja a szem a kéznek: »Nincs rád szükségem«, sem a fej a lábnak: »Nincs rád szükségem.« […] Isten a testet úgy alkotta meg, hogy […] ne legyen meghasonlás a testben, hanem a tagok törődjenek egymással.” (1Kor 12,20–25)

 

A kollégiumban sem vagyunk egyformák, és mégis: egy közösség vagyunk.
Egy testben sem az a lényeg, hogy minden testrész ugyanazt csinálja. A szem nem akar kéz lenni, a kéz nem akar láb lenni. Mindegyiknek megvan a maga helye. Talán nekünk sem kell azon gondolkodnunk, hogy miben vagyunk különbözőek, lehet, hogy inkább azt kellene meglátnunk, hogy mit adhatunk egymásnak éppen a különbözőségünkből. Valaki a vidámságát, valaki a figyelmét, valaki a türelmét, valaki a hitét, valaki egyszerűen csak azt, hogy meghallgat. És lehet, hogy valaki ma éppen arra vár, hogy valaki más észrevegye. Jézus nem azt mondja, hogy legyetek ugyanolyanok. Hanem azt: legyetek egyek. Talán ez a közösség egyik legnagyobb ajándéka: nem az, hogy mindenben hasonlítunk egymásra, hanem hogy a különbözőségeink ellenére megtanulunk egymás mellett lenni.

Lehet, hogy néha különböző nyelveken beszélünk, de ugyanazt a szeretetet keressük.
Lehet, hogy különböző utakról érkeztünk, de most egy darabon együtt haladunk.

Lehet, hogy nem értünk mindig egyet, de Krisztus arra hív minket, hogy ne a különbségeink válasszanak el, hanem a szeretet kössön össze. Mert sok hangból is születhet egyetlen ének. Sok emberből is születhet egyetlen közösség. És sok különböző életből is lehet egy közös történet. Mi pedig ennek a történetnek most együtt vagyunk a részei.

Most pedig imádkozzunk együtt azzal a nyelvvel, amelyet mindannyian értünk és érzünk: Mi Atyánk…

Imádság: Ferenc pápa imaszándéka az igaz testvériségért

Urunk Jézus Krisztus, Te arra hívsz minket, hogy testvérek legyünk,
hogy testvéri harmóniában, egymást szeretve és tisztelve éljünk. Különbözőségünkben és értékes sokféleségünkben; 

küldd el Szentlelkedet a szívünkbe,
hogy megtanuljunk egymásra nézni és szeretettel bánni egymással,
ugyanazzal a szeretettel, amellyel Te szeretsz minket.

Add, hogy egyazon Atya szeretett gyermekeinek érezhessük magunkat, testvéreknek és nővéreknek, akik képesek befogadni egymást,
elősegítve a párbeszédet és a találkozást. Ámen

– Bera Boglárka, SE

Heti ima – elmélkedés, 2026. szeptember 29.