Korda Zarándokház - Jézus Szíve Társasága

Fenntartónk az SJC

Societas Jesu Cordis – Jézus Szíve Társasága

Jézus Szíve (Népleányai) Társaságát Bíró Ferenc jezsuita alapította 1921-ben, az Egyház és a magyar nép szolgálatára. A megalakulásban és a közösség életének formálásában az első alapító tagok közül Lafranco Margitnak volt jelentős szerepe.

A közösség az apostoli élet társasága kánonjogi formáját fogadja el. A Társaság lelkisége Loyolai Szent Ignác Lelkigyakorlataiból ered, és hangsúlyt helyez arra, hogy a teremtett világ javait Isten dicsőségére és embertársaik szolgálatára használják. Jézus Szívének szereteturalmát az egyének és a családok érdekében terjesztik a társadalomban. Közösségi életük példájának a názáreti Szent Család mindennapjait tekintik.

Az alapító elgondolásának megfelelően a Társaságnak lehetnek olyan tagjai, akik egyedül vagy a családjukkal otthonukban laknak, és a Társaság szelleme szerint élnek és dolgoznak.

Az első három évtizedben, Budapesten kívül számos vidéki településen apostolkodtak a testvérek: Mezőkövesd (1920), Dunanagyvarsány (1920), Szeged (1924), Kecskemét (1925), Pécel (1927), Balatonfüred (1930), Kálóz (1930), Kiskunfélegyháza (1931), Gyömöre (1934), Hódmezővásárhely (1936), Monok (1937), Kolozsvár (1941), Kőszeg (1942), Csízfürdő (1942), Majos (1945), Kéty (1949). (Az évszámok a letelepedés évét jelölik.)

Foglalkoztak a tanyavilág és a falu népével, a munkásokkal, és mindent megtettek lelki, szociális felemelkedésük érdekében. Hitoktattak, óvodákat vezettek, családokat látogattak, pap nélküli falvakban plébániai munkát vállaltak.

1923-ban megkezdte működését a Korda Nyomda és Kiadó, amely részben a Társaság anyagi működéséhez szükséges hátteret biztosította, de fő feladata a jó sajtó és katolikus könyvpiac megteremtése volt. A Korda rövid időn belül az ország második legnagyobb katolikus nyomdája és kiadója lett. Könyv és kegytárgyüzletei számos településre vitték el az evangélium jó hírét. Vidéken, a helyi igényeket figyelembe véve a könyvüzletek mellett hímző boltot, vegyeskereskedést és óvodát is működtettek a testvérek.

1927-ben Pécelen bentlakásos Gazdasági Szakiskola és Háziasszonyképző nyílt leányok számára. Az iskola mintagazdasággal volt egybekötve, ahol a növendékek együtt dolgoztak a testvérekkel.

1945-ben Mezőgazdasági Középiskolát indítottak. (Az első csoport érettségije előtt államosították az iskolát és feloszlatták.)

Pécelen kezdettől fogva folyt lelkigyakorlatok adása. Mivel a jelentkezők száma egyre nőtt, 1938-ban külön lelkigyakorlatos ház épült. Ez volt az első és egyetlen női lelkigyakorlatos ház Magyarországon. Az igényekre válaszolva otthont adott családi napoknak, tanfolyamoknak, összejöveteleknek is.

Szegeden a Xavériánum Apostolképző Főiskolát nyitotta meg a Társaság. Ennek eredetisége az volt, hogy elméleti és gyakorlati képzést is nyújtott a hitoktatásra készülőknek.

 

Szétszóratás

A lelkigyakorlatok adása Budapest bombázásával megszűnt. Pécel városa hősi halottai között tartja nyilván Szabó Mária testvért, aki 1945-ben szovjet katonák fegyverétől szenvedett vértanúhalált tisztasága védelmében.

1950-ben a Társaságnak 257 tagja volt. A péceli lelkigyakorlatos házat államosították, majd évek múlva szociális otthonná alakították.

Az üldöztetés idején Kern Margit általános elöljáró jelentette az összetartó erőt. Megfogalmazásában: ez az időszak a testvérek számára nem kényszerhelyzetet, hanem „küldetést” jelentett. Azt, amit tehettek, leleményesen tették. Ketten-hárman laktak együtt, állami vagy egyházi szolgálatban vállaltak munkát. Családoknak és rászoruló személyeknek tudtak lelki és anyagi segítséget nyújtani. A KORDA szolgálatot – ahogy lehetett –folytatták. Fiatalokkal foglalkoztak, hitoktattak és lelkigyakorlatokat tartottak. A legeredetibb megoldást Balatonfüreden a háziipari szövetkezet létesítésével valósították meg, melynek keretében mintegy hetven „osztályidegen” személy részére biztosítottak megélhetést. Az üldöztetés éveiben napirenden voltak a megfigyelések és a házkutatások. 42 testvért ítéltek börtönbüntetésre vagy internálásra, összesen 333 hónapra. A vezetés ennek ellenére nem mondott le a Társasághoz csatlakozni vágyók felvételéről.

A túlélés érdekében 1949-ben és 1956-ban 4-4 testvér indult külföldre. Az elsők Kanadában telepedtek le, munkájuk nyomán két idősotthon létesült (Courtland, Hamilton). A másik négy testvér Ausztriában a magyar pasztorációba, és a cserkészmozgalomba kapcsolódott be. Bécsben telepedtek le, majd a későbbiekben Máriazellben zarándokházat nyitottak.
A nyugatra került testvérek száma az idők folyamán 20-ra emelkedett. 1977 és 1993 között a központi kormányzás Kanadában volt. Az 1987-ben tartott nagykáptalant követően 1989-ben a Társaság pápai jogú jóváhagyást kapott. A Társaság jelenlegi tagjai közül 20 az újraindulás után csatlakozott.

 

Újraindulás

1993-tól a külföldön élő testvérek többsége visszatért Magyarországra.
A Társaság tagjai intézményeket hoztak létre, és megszervezték közösségi életüket, apostoli munkájukat, amellyel Jézus szeretetét viszik a világba. Karizmájuk szerint részt vesznek az egyház és a társadalom életében, a keresztény értékek terjesztésében.

Jelenleg is működő intézményeink:

  • Korda Kiadó és Korda könyv-, kegytárgy- és papírkereskedés, Kecskemét (1991)
  • Magyar Zarándokház, Mariazell (1991)
  • Szív Lelkiségi Központ, Tahi (1992)
  • Jézus Szíve Társasága Idősek Otthona, Pécel (1993)
  • Árpád-házi Szent Margit Tanulmányi Ház, Budapest (1998)
  • Korda könyv- és kegytárgykereskedés, Szeged (1999)
  • Jézus Szíve Társasága Egyetemi Szakkollégium, Budapest (2003)

A testvérek számos településen vállaltak hitoktatást, plébániai szolgálatot, lelkigyakorlat kísérést, lelki vezetést, köztük Balatonfüreden, Budapesten, Kecskeméten, Szegeden, Lajosmizsén, Mezőkövesden, Kismányokon, Szatmárnémetiben, Batizon, Józsefházán, Kolozsváron, Gyulafehérváron.

Közösségünk 2011. január elsején ünnepelte alapításának 90. évfordulóját.

Közösségünknek jelenleg 52 esküs tagja van.